Sziasztok!
Úgy gondoltam, hogy írok egy kb. 10-15 részes novellát. Lehet, hogy hosszabb lesz, de nem biztos. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!! Ui. Komiban légyszi írjátok meg, hogy érdemes- e folytatnom!!
Puszi, Luca! :)
Fekszem a hideg betonon egy pincében. A Titanium-ot dúdolgatom és közben reszketek. Érdekes módon nem zavar. Hideg van, de ez alatt a röpke négy óra alatt megszoktam. Hogy, hogyan kerültem ide arról fogalmam sincs. Nem tudok mit tenni, be vagyok zárva. Amikor felébredtem egy szendvicset, egy üveg vizet és termoszban egy kis meleg teát találtam. Eddig semmihez nem nyúltam hozzá. Nem találtam fontosnak. Szükség esetén egy wc is ki lett alakítva, ami valljuk be elég lepukkant. Pokrócot nem tettek be, igazuk van ha már elfogtak és még meleg teát is kaptam, nyugodt szívvel kaphatok tüdőgyulladást. Végül is mit érek én nekik? Már ha többen vannak. A telefonom nálam van de lemerült. Csak az időt látom rajta. Azt valamiért mindig mutatja.
Kezdek éhes lenni, de nem kell a szendvics. Azt se tudom mi van benne. A vízből innom kéne. Vagy inkább a teából. Egy vagy két korty. Nem lehet nagy bajom. Megpróbálom. Ebben a helyzetben már úgyis mindegy. Odasétálok a teához és belekortyolok. Mentás. A kedvencem. Hogy honnan tudták nem tudom, de jelen pillanatban nm törődöm vele, csak iszom és iszom. Kezd fogyni a tea, ezért félreteszem és nekidőlök a falnak. A félhomály valahogy jobban érezteti a hideget ami még mindig nem zavar bár a fogaim hallhatóan koccannak össze.
Amióta itt ülök gondolkozom. Hogy min? Magam sem tudom. Inkább álmodozom. Arról, hogy nem jutok ide és úszás közben nem verem be a fejem. Ha nem vertem volna be lehet, hogy most nem ülnék itt. Az emlékeim sajnos nem mutatnak választ a kérdésemre csupán annyi ami megmaradt, hogy a kerületi versenyen úszok. Egy hossz és nyerek. Nem is tudom mire figyeltem de biztos, hogy nem az úszásra. Ezután a fejem bevágtam a medence falába és egy nagy seb lett a homlokomon. Most is ott van csak valaki bekötözte és gondolom kifertőtlenítette, mert fertőtlenítő szaga van a fejemnek. Miután bevágtam a fejem, megpróbálok tovább úszni, mert nekem sok múlik ezen a versenyen. -Inkább csak múlt. Most már nem számít. - Az úszás nem megy és a hossz felénél megállok és megkapaszkodom a medence szélében. Mindenki döbbenten engem néz ahogy kihúzom magam a partra és szétterülök a földön. A verseny közben senki nem vette észre a kis "koccanásomat" ezért mindenki jogosan néz hülyének. A fejem viszont lüktet érzem, hogy csak most kezd belőle ömleni a vér. Körülvesznek, valaki felkap és elvisz az orvoshoz, vagy tudom is én kihez. Félájultan bámulom, ahogyan mindenki engem néz jobban mondva bámul. A versenyt lefújták minden versenyző nagy "örömére". Utálnak engem, ahogyan majdnem mindenki és ezt megszoktam. Az viszont bánt, hogy még rám se néznek. Letesznek egy ágyra és megnyugtatnak, hogy nincsen semmi baj ez csak egy kis horzsolás. Elmosolyodom aztán minden homályos lesz. Mindenki sikítozik én meg teljességgel úgy érzem, hogy repülök. Feltételezem itt vittek el. Elájulok és nem emlékszem semmire. Aztán itt ébredtem. Nem tudom honnan de megszerezték a ruháimat és most ugyanabban a cuccban vagyok minta verseny előtt. Nem félek. Pedig az lenne a normális. Minden normális tizennégy évesnek félnie kéne. De én nem vagyok normális. Magányosnak mondanám magam. A suliban nincsenek barátaim, ahogyan sehol máshol. Egyetlen egy valaki van akire mindig számíthatok. Josh. A legjobb barátom és egyben a tökéletes ellentétem. Neki vagy öt tucatnyi haverja van és népszerű nem úgy mint én. Elgondolkoztam a dolgokon és ásítottam egyet. Altató volt a teában. Máskülönben nem lehetek álos. Ásítok még egyet és nekidöntöm a fejem a falnak amikor hirtelen éles fény tör be az ajtón. hunyorgásra késztet. A szemem elé kapom a kezem és az ajtó irányába nézek...
Úgy gondoltam, hogy írok egy kb. 10-15 részes novellát. Lehet, hogy hosszabb lesz, de nem biztos. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!! Ui. Komiban légyszi írjátok meg, hogy érdemes- e folytatnom!!
Puszi, Luca! :)
Fekszem a hideg betonon egy pincében. A Titanium-ot dúdolgatom és közben reszketek. Érdekes módon nem zavar. Hideg van, de ez alatt a röpke négy óra alatt megszoktam. Hogy, hogyan kerültem ide arról fogalmam sincs. Nem tudok mit tenni, be vagyok zárva. Amikor felébredtem egy szendvicset, egy üveg vizet és termoszban egy kis meleg teát találtam. Eddig semmihez nem nyúltam hozzá. Nem találtam fontosnak. Szükség esetén egy wc is ki lett alakítva, ami valljuk be elég lepukkant. Pokrócot nem tettek be, igazuk van ha már elfogtak és még meleg teát is kaptam, nyugodt szívvel kaphatok tüdőgyulladást. Végül is mit érek én nekik? Már ha többen vannak. A telefonom nálam van de lemerült. Csak az időt látom rajta. Azt valamiért mindig mutatja.
Kezdek éhes lenni, de nem kell a szendvics. Azt se tudom mi van benne. A vízből innom kéne. Vagy inkább a teából. Egy vagy két korty. Nem lehet nagy bajom. Megpróbálom. Ebben a helyzetben már úgyis mindegy. Odasétálok a teához és belekortyolok. Mentás. A kedvencem. Hogy honnan tudták nem tudom, de jelen pillanatban nm törődöm vele, csak iszom és iszom. Kezd fogyni a tea, ezért félreteszem és nekidőlök a falnak. A félhomály valahogy jobban érezteti a hideget ami még mindig nem zavar bár a fogaim hallhatóan koccannak össze.
Amióta itt ülök gondolkozom. Hogy min? Magam sem tudom. Inkább álmodozom. Arról, hogy nem jutok ide és úszás közben nem verem be a fejem. Ha nem vertem volna be lehet, hogy most nem ülnék itt. Az emlékeim sajnos nem mutatnak választ a kérdésemre csupán annyi ami megmaradt, hogy a kerületi versenyen úszok. Egy hossz és nyerek. Nem is tudom mire figyeltem de biztos, hogy nem az úszásra. Ezután a fejem bevágtam a medence falába és egy nagy seb lett a homlokomon. Most is ott van csak valaki bekötözte és gondolom kifertőtlenítette, mert fertőtlenítő szaga van a fejemnek. Miután bevágtam a fejem, megpróbálok tovább úszni, mert nekem sok múlik ezen a versenyen. -Inkább csak múlt. Most már nem számít. - Az úszás nem megy és a hossz felénél megállok és megkapaszkodom a medence szélében. Mindenki döbbenten engem néz ahogy kihúzom magam a partra és szétterülök a földön. A verseny közben senki nem vette észre a kis "koccanásomat" ezért mindenki jogosan néz hülyének. A fejem viszont lüktet érzem, hogy csak most kezd belőle ömleni a vér. Körülvesznek, valaki felkap és elvisz az orvoshoz, vagy tudom is én kihez. Félájultan bámulom, ahogyan mindenki engem néz jobban mondva bámul. A versenyt lefújták minden versenyző nagy "örömére". Utálnak engem, ahogyan majdnem mindenki és ezt megszoktam. Az viszont bánt, hogy még rám se néznek. Letesznek egy ágyra és megnyugtatnak, hogy nincsen semmi baj ez csak egy kis horzsolás. Elmosolyodom aztán minden homályos lesz. Mindenki sikítozik én meg teljességgel úgy érzem, hogy repülök. Feltételezem itt vittek el. Elájulok és nem emlékszem semmire. Aztán itt ébredtem. Nem tudom honnan de megszerezték a ruháimat és most ugyanabban a cuccban vagyok minta verseny előtt. Nem félek. Pedig az lenne a normális. Minden normális tizennégy évesnek félnie kéne. De én nem vagyok normális. Magányosnak mondanám magam. A suliban nincsenek barátaim, ahogyan sehol máshol. Egyetlen egy valaki van akire mindig számíthatok. Josh. A legjobb barátom és egyben a tökéletes ellentétem. Neki vagy öt tucatnyi haverja van és népszerű nem úgy mint én. Elgondolkoztam a dolgokon és ásítottam egyet. Altató volt a teában. Máskülönben nem lehetek álos. Ásítok még egyet és nekidöntöm a fejem a falnak amikor hirtelen éles fény tör be az ajtón. hunyorgásra késztet. A szemem elé kapom a kezem és az ajtó irányába nézek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése