Nagyon sajnálom, hogy csak ilyen későn jelentkezem, de nyaralni voltam és nem voltam internet közelben! A részen sokat gondolkoztam. Sajnálom hogyha nem lett olyan jó!
Nem valami sok érdeklődést látok a blog iránt. Nem tudom, hogy folytassam-e. Megértem, hogy egyenlőre elég egy kezdő blog, de próbálok változtatni rajta. Annyira szégyenlem, hogy csak most tudtam felrakni a részt!!! Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!
Jó olvasást! Luca :)
Egy maszkos pasas egy bazinagy sárga csomagot dobott be az ajtón. Azért ennél nagyobb dologra számítottam! Mondjuk azt mondja, hogy innen nem jutsz ki, vagy mondjuk azt, hogy meghalsz. Vagy bármi. Ez így túl egyszerű. Mindegy! Szép lassan odasétálok a csomaghoz ami kb. akkora mint én. ( 160 cm magas vagyok ) Kioldom a madzagot és elkezdem kidobálni a cuccokat. Találok három pokrócot, egy hálózsákot, pár gyógyszert és még egy kis meleg teát. A csomag negyedét sem szedtem ki, de nincs erőm többet kiszedni. Leterítem a három pokrócot a földre tudván hamarosan úgyis elalszom. Belebújok a hálózsákba és a pokrócokra fekszem. Nem rossz, sőt mondhatni kényelmes. Lehunyom a szemem, hogy hamar elaludjak és minél többet töltsek alvással, remélve, hogy hamarabb szabadulok. Vagyis nem fogok attól még hamarabb szabadulni, de az idő így talán, mintha gyorsabban telne. Mély álomba zuhanok és az álmok világába menekülök. Szabadulni szeretnék innen. Kimenni a friss levegőre, látni az eget, nem csak egy fél és koszos ablakon keresztül. Találkozni a családommal, a testvéremmel és a kutyámmal. Újra úszni járni, reggel fél hatkor futni az utcán, amikor még teljesen kihalt minden. Enni egy kiadós reggelit. Josh-al találkozni. Vagy Christinnel a húgommal. Egyszerűen hazamenni. Ami eddig természetesnek tűnt és unalmasnak most az jelent mindent! Fogalmam sincs mióta poshadok itt, de egy jó ideje biztosan.
Felriadok. Azt álmodtam, hogy kopogtatnak az ajtómon, majd kidobnak egy erdőbe azzal a mondattal, hogy "Éld túl! Bár nekünk úgyis mindegy!" Rohangálok az erdőben, mint egy hülye és keresem a kiutat ami persze nincs meg. Már épp az éhen és szomjan halás szélén állok, amikor találok egy nagy tavat. Amibe valahogyan beleesek és nem tudok kijönni a víz alól. Valami remek érzés. Itt riadok fel. Sétálok egyet a kis helyiségemben, majd odalépek a sárga csomaghoz. Kiveszek belőle még egy kis teát, vizet és egy kis csokit. Majd kiveszek egy csomag gyufát ( ?? )és egy párnát. Remek, hogy ezt csak most vettem észre. Találok még egy üres füzetet, két darab grafitot és egy radírt. A zsák felét sem pakolhattam még ki,de már meguntam. Tartogatok még holnapra is. Csak egy órát veszek ki, hogy tudjam mennyi az idő. Leülök az "ágyamra" és fellapozom a füzetet. Az első oldalra leírom, ami velem történt eddig. Kinézek a fél ablakomon és leírom mit látok kint. A sárga zsák márkáját. Hogy mit írtak rá alkoholos filccel. Mindent leírok amit csak tudok. Kitépem a lapot és bedugom a hálózsákom aljába. Elkezdek rajzolgatni. Egy lemenő napot és madarakat. A húgomat. Ezeket a lapokat is a hálózsákom mélyére rejtem. Belekortyolok a vízbe és kihúzom a zsák tetejét összekötő kötelet a helyéről. Elég erős. Valamire még jó lehet.
Most már eléggé fázom és egy gyufát meggyújtok. Valami kis gyér fényt ad, de még így is félhomály van. Nem melegszem át kellőképpen de elfújom a gyufát. Elkezdem túrni a zsákot. Találok egy gyertyát. Meggyújtom és a földre teszem. Sokkal jobb. Megkocogtatom az ablaküveget. Gyenge műanyag. Betörhető. Nem tudom ilyenekre miért nem gondoltak fogva tartóim ( akiket lenevezek maszkosoknak ). Nem alaposak. Az ajtón van egy rozoga zár, de ha nagyon akarnám tálán ki tudnám nyitni.
Kiveszem az egyik pokrócot a hálózsák alól és a vállamra terítem. Leülök a hálózsákra és csak nézek ki a fejemből. Az óra felé nyújtóm a kezem és magam felé fordítom. 13:45. Elég korán van. Azt hittem legalább este hat van. Elkezdek fülelni. A maszkosok fent ordibálnak. Meghallom a nevem. Abbie Roth. Ez a teljes nevem. A suliban az utálat jelképe. A maszkosok összetörtek valamit. egy maszkos letrappol a lépcsőn és feltépi az ajtót...
