Köszönöm!

ÚRISTEN! Megvan a 100 oldalmegjelenítés! Nagyon nagyon örülök ennek!
Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ennyien már meglátogattátok a blogot. Nagyon szépen köszönöm.
felér egy elő-karácsonyi ajándékkal. Boldog karácsonyt és még egyszer köszönöm!

Hope 2. fejezet

Nagyon sajnálom, hogy csak ilyen későn jelentkezem, de nyaralni voltam és nem voltam internet közelben! A részen sokat gondolkoztam. Sajnálom hogyha nem lett olyan jó! 

Nem valami sok érdeklődést látok a blog iránt. Nem tudom, hogy folytassam-e. Megértem, hogy egyenlőre elég egy kezdő blog, de próbálok változtatni rajta.  Annyira szégyenlem, hogy csak most tudtam felrakni a részt!!! Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!

Jó olvasást!                                  Luca :) 

Egy maszkos pasas egy bazinagy sárga csomagot dobott be az ajtón. Azért ennél nagyobb dologra számítottam! Mondjuk azt mondja, hogy innen nem jutsz ki, vagy mondjuk azt, hogy meghalsz. Vagy bármi. Ez így túl egyszerű. Mindegy! Szép lassan odasétálok a csomaghoz ami kb. akkora mint én. ( 160 cm magas vagyok ) Kioldom a madzagot és elkezdem kidobálni a cuccokat. Találok három pokrócot, egy hálózsákot, pár gyógyszert és még egy kis meleg teát. A csomag negyedét sem szedtem ki, de nincs erőm többet kiszedni. Leterítem a három pokrócot a földre tudván hamarosan úgyis elalszom. Belebújok a hálózsákba és a pokrócokra fekszem. Nem rossz, sőt mondhatni kényelmes. Lehunyom a szemem, hogy hamar elaludjak és minél többet töltsek alvással, remélve, hogy hamarabb szabadulok. Vagyis nem fogok attól még hamarabb szabadulni, de az idő így talán, mintha gyorsabban telne.  Mély álomba zuhanok és az álmok világába menekülök. Szabadulni szeretnék innen. Kimenni a friss levegőre, látni az eget, nem csak egy fél és koszos ablakon keresztül. Találkozni a családommal, a testvéremmel és a kutyámmal. Újra úszni járni, reggel fél hatkor futni az utcán, amikor még teljesen kihalt minden. Enni egy kiadós reggelit. Josh-al találkozni. Vagy Christinnel a húgommal. Egyszerűen hazamenni. Ami eddig természetesnek tűnt és unalmasnak most az jelent mindent! Fogalmam sincs mióta poshadok itt, de egy jó ideje biztosan. 
Felriadok. Azt álmodtam, hogy kopogtatnak az ajtómon, majd kidobnak egy erdőbe azzal a mondattal, hogy "Éld túl! Bár nekünk úgyis mindegy!"  Rohangálok az erdőben, mint egy hülye és keresem a kiutat ami persze nincs meg. Már épp az éhen és szomjan halás szélén állok, amikor találok egy nagy tavat. Amibe valahogyan beleesek és nem tudok kijönni a víz alól. Valami remek érzés. Itt riadok fel. Sétálok egyet a kis helyiségemben, majd odalépek a sárga csomaghoz. Kiveszek belőle még egy kis teát, vizet és egy kis csokit. Majd kiveszek egy csomag gyufát ( ?? )és egy párnát. Remek, hogy ezt csak most vettem észre. Találok még egy üres füzetet, két darab grafitot és egy radírt. A zsák felét sem pakolhattam még ki,de már meguntam. Tartogatok még holnapra is. Csak egy órát veszek ki, hogy tudjam mennyi az idő. Leülök az "ágyamra" és fellapozom a füzetet. Az első oldalra leírom, ami velem történt eddig. Kinézek a fél ablakomon és leírom mit látok kint. A sárga zsák márkáját. Hogy mit írtak rá alkoholos filccel. Mindent leírok amit csak tudok. Kitépem a lapot és bedugom a hálózsákom aljába. Elkezdek rajzolgatni. Egy lemenő napot és madarakat. A húgomat. Ezeket a lapokat is a hálózsákom mélyére rejtem. Belekortyolok a vízbe és kihúzom a zsák tetejét összekötő kötelet a helyéről. Elég erős. Valamire még jó lehet. 
Most már eléggé fázom és egy gyufát meggyújtok. Valami kis gyér fényt ad, de még így is félhomály van. Nem melegszem át kellőképpen de elfújom a gyufát. Elkezdem túrni a zsákot. Találok egy gyertyát. Meggyújtom és a földre teszem. Sokkal jobb. Megkocogtatom az ablaküveget. Gyenge műanyag. Betörhető. Nem tudom ilyenekre miért nem gondoltak fogva tartóim ( akiket lenevezek maszkosoknak ). Nem alaposak. Az ajtón van egy rozoga zár, de ha nagyon akarnám tálán ki tudnám nyitni.
 Kiveszem az egyik pokrócot a hálózsák alól és a vállamra terítem. Leülök a hálózsákra és csak nézek ki a fejemből. Az óra felé nyújtóm a kezem és magam felé fordítom. 13:45. Elég korán van. Azt hittem legalább este hat van. Elkezdek fülelni. A maszkosok fent ordibálnak. Meghallom a nevem. Abbie Roth. Ez a teljes nevem. A suliban az utálat jelképe. A maszkosok összetörtek valamit. egy maszkos letrappol a lépcsőn és feltépi az ajtót...

Zajszennyezés

Nagyon sajnálom, hogy nem a történet folytatását hoztam, de a hétvégén fel fog kerülni! nagyon szégyenlem magam, hogy eddig nem tudtam megírni, csak sajnos rengeteg tanulnivalóm van. Most egy kis szöveget hoztam a zajszennyezésről. Szerintem nagyon érdekes ez a " cikk" és szeretném, ha ti is elolvasnátok! Úgy gondolom komoly mondanivalója van a szövegnek, ezért kérlek NE ugord át ezt a bejegyzést! Remélem felkeltette az érdeklődéseteket és próbáltok ellene tenni valamit!
                                                                                                                                                     Luca:)

Magyarországon kétmillióan élnek zajszennyezett térségben, és a zajok nyolcvan százalékáért a közlekedés a felelős. Míg a ’70-es években a 8-tól 18 óráig terjedő csúcsforgalmi időszak volt a kiugróan zajos, napjainkban az éjszakák is egyre elviselhetetlenebbek, nyugodt alvás pedig nem képzelhető el 20-30 decibeles zajszint fölött. A hazai lakosság egytizede, azaz egymillió ember valamilyen szinten nagyothalló. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen fővárosunk Szófia és Barcelona mellett a leglármásabb Európában. Ahol nehéz gépjárművek járnak, ott nemcsak zaj-, hanem rezgésártalomról is beszélünk. Ebben az esetben hiábavaló a füldugó használata: a lármát – a hanggal együtt járó rezgések miatt – az egész szervezet megsínyli.

A zajszennyezés káros hatásai sajnos nemcsak akkor jelentkeznek, ha valaki erős hanghatásoknak teszi ki magát, hanem akkor is, ha tartósan olyan környezetben él, ahol a zajszint magasabb a megengedettnél. Ez a határérték nappal 55, éjjel pedig 45 decibel. A huzamosabb zajterhelés azért veszélyes, mert a halláscsökkenés mindig 4-6000 hertz tájékán, a magas hangoknál kezd kialakulni, ami a beszédértést nem befolyásolja, tehát megvan rá az esély, hogy az ember észre sem veszi a halláskárosodás folyamatát.
A zajártalom okozta süketülés visszafordíthatatlan folyamat, sem gyógyszerrel, sem műtéti úton nem gyógyítható! Az időskori halláskárosodás hátterében sok szakorvos szerint nem a meghosszabbodott átlagéletkor, hanem az egész életen át elviselt zajszenny áll. Más oldalról megközelítve: a zajszennyezés akár nyolc-tíz évvel is megrövidítheti az ember életét. Tartós zajártalom következtében idegrendszeri bántalmak, csökkent koncentrálóképesség, megnövekedett reakcióidő, állandó fáradtság, alvási zavarok, magas vérnyomás és emésztési zavarok alakulhatnak ki.

A zaj szintjét egy bizonyos (A) egyenértékhez képest mérik, számbeli értéke a decibel. A zajterhelési határérték 65 decibel, mely felett már zajszennyezésről beszélünk. A mérések azt bizonyítják, hogy a 0 decibeles szint nem létezik, hiszen még egy csendes erdőben is körülbelül 20 decibeles a zajerősség. Az emberi fájdalomküszöb 140 decibelnél van, magasabb értékű zaj már halláskárosodást okozhat, ezen kívül agyi- és idegrendszeri károkat is. Nem csak egyszeri magas szintű behatás okozhat károkat, hanem a zajszennyezett környezetben való hosszú távú tartózkodás. A zaj hatása az átlagos emberi szervezetre:

30 dB-től pszichés

65 dB-től vegetatív problémák

90 dB-től károsodnak a hallószervek

120 dB fizikai fájdalmat okoz

160 dB-nél átszakad a dobhártya

175 dB-t nem éljük túl

A zajszennyezés hatása az állatvilágra:

A városi zaj az énekesmadarak territórium foglaló és párcsalogató tevékenységeit nagymértékben degradálja. Néhány faj képtelen túlharsogni a városi zajokat, vannak akik egyszerűen leszoknak a fajra jellemző időszakban történő dalolásról, néhányuk más időszakot választ.

Az óceánban élő emlősök tájékozódása is romlott a közlekedés és a radarok használata miatt. Az akusztikus szmog megnövekedése miatt a cetek nehezebben tudnak kommunikálni egymással (a kék bálnák akusztikus buborékjának hatótávolsága a tizedére csökkent). Akárcsak a madaraknál, náluk is nehezebbé vált a párkeresés, sőt a táplálékszerzés is.

Köszönöm, hogy elolvastad!! Ha a végéig elolvastad írd le azt kommentbe, hogy zajszennyezés!

Hope

Sziasztok!
Úgy gondoltam, hogy írok egy kb. 10-15 részes novellát. Lehet, hogy hosszabb lesz, de nem biztos. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!!  Ui. Komiban légyszi írjátok meg, hogy érdemes- e folytatnom!!
Puszi, Luca! :)



Fekszem a hideg betonon egy pincében. A Titanium-ot dúdolgatom és közben reszketek.  Érdekes módon nem zavar. Hideg van, de ez alatt a röpke  négy óra alatt megszoktam. Hogy, hogyan kerültem ide arról fogalmam sincs. Nem tudok mit tenni,  be vagyok zárva. Amikor felébredtem egy szendvicset, egy üveg vizet és termoszban egy kis meleg teát találtam. Eddig semmihez nem nyúltam hozzá. Nem találtam fontosnak. Szükség esetén egy wc is ki lett alakítva, ami valljuk be elég lepukkant. Pokrócot nem tettek be, igazuk van ha már elfogtak és még meleg teát is kaptam, nyugodt szívvel kaphatok tüdőgyulladást. Végül is mit érek én nekik? Már ha többen vannak. A telefonom nálam van de lemerült. Csak az időt látom rajta. Azt valamiért mindig mutatja.
Kezdek éhes lenni, de nem kell a szendvics. Azt se tudom mi van benne. A vízből innom kéne. Vagy inkább a teából. Egy vagy két korty. Nem lehet nagy bajom. Megpróbálom. Ebben a helyzetben már úgyis mindegy. Odasétálok a teához és belekortyolok. Mentás. A kedvencem. Hogy honnan tudták nem tudom, de jelen pillanatban nm törődöm vele, csak iszom és iszom. Kezd fogyni a tea, ezért félreteszem és nekidőlök a falnak. A félhomály valahogy jobban érezteti a hideget ami még mindig nem zavar bár a fogaim hallhatóan koccannak össze.
Amióta itt ülök gondolkozom. Hogy min? Magam sem tudom. Inkább álmodozom. Arról, hogy nem jutok ide és úszás közben nem verem be a fejem. Ha nem vertem volna be lehet, hogy most nem ülnék itt. Az emlékeim sajnos nem mutatnak választ a kérdésemre csupán annyi ami megmaradt, hogy a kerületi versenyen úszok. Egy hossz és nyerek. Nem is tudom mire figyeltem de biztos, hogy nem az úszásra. Ezután a fejem bevágtam a medence falába és egy nagy seb lett a homlokomon. Most is ott van csak valaki bekötözte és gondolom kifertőtlenítette, mert fertőtlenítő szaga van a fejemnek. Miután bevágtam a fejem, megpróbálok tovább úszni, mert nekem sok múlik ezen a versenyen. -Inkább csak múlt. Most már nem számít. - Az úszás nem megy és a hossz felénél megállok és megkapaszkodom a medence szélében. Mindenki döbbenten engem néz ahogy kihúzom magam a partra és szétterülök a földön. A verseny közben senki nem vette észre a kis "koccanásomat" ezért mindenki jogosan néz hülyének. A fejem viszont lüktet érzem, hogy csak most kezd belőle ömleni a vér. Körülvesznek, valaki felkap és elvisz az orvoshoz, vagy tudom is én kihez. Félájultan bámulom, ahogyan mindenki engem néz jobban mondva bámul. A versenyt lefújták minden versenyző nagy "örömére". Utálnak engem, ahogyan majdnem mindenki és ezt megszoktam. Az viszont bánt, hogy még rám se néznek. Letesznek egy ágyra és megnyugtatnak, hogy nincsen semmi baj ez csak egy kis horzsolás. Elmosolyodom aztán minden homályos lesz. Mindenki sikítozik én meg teljességgel úgy érzem, hogy repülök. Feltételezem itt vittek el. Elájulok és nem emlékszem semmire. Aztán itt ébredtem. Nem tudom honnan de megszerezték a ruháimat és most ugyanabban a cuccban vagyok minta verseny előtt. Nem félek. Pedig az lenne a normális. Minden normális tizennégy évesnek félnie kéne. De én nem vagyok normális. Magányosnak mondanám magam. A suliban nincsenek barátaim, ahogyan sehol máshol. Egyetlen egy valaki van akire mindig számíthatok. Josh. A legjobb barátom és egyben a tökéletes ellentétem. Neki vagy öt tucatnyi haverja van és népszerű nem úgy mint én. Elgondolkoztam a dolgokon és ásítottam egyet. Altató volt a teában. Máskülönben nem lehetek álos. Ásítok még egyet és nekidöntöm a fejem a falnak amikor hirtelen éles fény tör be az ajtón. hunyorgásra késztet. A szemem elé kapom a kezem és az ajtó irányába nézek...





  

Üdv újra!

Sziasztok!

Tudom, hogy azt mondtam, később jelentkezem bejegyzéssel, de úgy gondoltam felteszek pár képet, hátha valamelyik megtetszik, és szívesen látnátok háttérként is. Ha valamelyik tetszik írd meg kérlek komiban! Előre is köszi! :)

#1 

#2

#3                                                                                                                                                                           

                                                                                                                                                                         

 Egyenlőre csak ennyi lenne! Én is azt hittem több képem van, de úgy látszik nincs!                               

Sziasztok!!

Üdvözöllek újonnan nyílt blogomon! :)

Nem tudom, hogy tetszik a dizájn, mert nekem a fejléc nem tetszik. Majd megváltoztatom, csak egyenlőre nem találtam mást. A blog konkrétan az ajánlókra épül, vagy kritikákra, esetleg témák boncolgatására. Még nem biztos de lehet, hogy lesz benne történeti rész amit én írok. 

Ugye már említettem a fejlécet. Mivel nem találtam képet,esetleg kommentben küldhetnétek párat, hogy milyen tetszene nektek. Esetleg témákról is írhattok, hogy mit látnátok szívesen. 

Természetesen a kinézeten időközben változtatok, de egyenlőre ilyen marad. 

Bocsánat, az összeszedetlen és összevissza írásom miatt, de nagyon fáradt vagyok. Az írásom szerintem egyáltalán nem ilyen és a későbbiekben nem így fogok írni remélem. Ha igen akkor sajnálom. Kommenteknek nagyon örülnék, hogy olvasnátok- e ilyen blogot, vagy sem. Változtassak valamit vagy ne! Előre is köszönöm. A részek nem adott időközönként fognak megjelenni, amikor van időm teszek fel valamit. 

Hát, nagyjából ez lenne a blog. Nem tudom mit gondoltok róla, remélem pár visszajelzésből megtudom. :)